Nem rész

Sziasztok!

Nem résszel jelentkezek, hanem egy bejelentéssel! Szeretném szüneteltetni a blogot! Az ok nem más mint a suli! Magántanuló vagyok, ami azt jelenti, hogy 2x annyit kell tanulnom, bújnom kell a könyveket, iskolába kell rohangálnom az osztályfőnökömhöz, az iskola orvoshoz a rutin ellenőrzésekre és stb .... A kommentek sem úgy érkeznek mint az elején, ami elbizonytalanít. Nem tudom, érdemes lenne - e folytatni a történetet ?? A nézettség viszont nő, aminek örülök, hisz a részeket elég sokan nézitek, de ebből még nem tudom, hogy jó e vagy sem. Szeretnélek megkérni titeket, hogy kommentben jelezzétek nekem, hogy szeretnétek e folytatást, vagy sem .?! Szeretnék előredolgozni a részekkel ( HA ) amint az időm úgy engedi, így egy kis időre lenne szükségem ! A blog 2015.03.01 - ig tart szünetet. Remélem addigra minimum 5-10 részt előre meg tudok írni, amit 3x hosszabbakra szeretném mint az eddigieket. Ennyit szerettem volna.

Ezer puszi, nagy ölelés ,

Kendra.

7.rész

Justin szemszöge

Mikor megláttam Lucyt, és Destinyt, ahogy kiviharoznak az ajtón, valami furcsa érzés kerített hatalmába. Valamiért azt éreztem, utána kell mennem, csak hogy nem nem tudtam mozdulni se. Az asztalnál ülők mind észrevették, hogy valami nincs rendbe, így kérdően néztek rám. Robinra néztem, aki értette mi bajom lett hirtelen. 

-Menj utána ! - biccentett az ajtó felé. Bólintottam egy aprót, majd sietőse  kifelé vettem az irányt. Az utcára érve fejem jobbra - balra fordítottam hátha kiszúrom,ami hamar hamar meg is lett. Mint egy hülye rohanni kezdtem, így szerencsére utolértem.
-Lucy állj meg ! - kaptam el kezét, majd elé "varázsoltam magam".
-Mit akarsz ? Hmm ? Menj vissza a csajokhoz engem pedig hagyj elmenni ! - emelte fel hangját, mire az utcán lévők - akik hallottak - mind odanéztek.
-Nézd nem az volt amire gondolsz ! - nyeltem egy nagyot, majd vettem egy mély levegőt. - A nevükön kívül semmit nem tudok róluk, Robinnal beszélgettünk mikor odajöttek és ...
-Nem vagyok a magyarázkodásra kíváncsi ! - szakított félbe. - Utálom ha hülyének néznek, és átvernek ! Ha te is csak kihasználni akarsz akkor feleslegesen futod a köröket, megspórolhatnád magadnak az energiát !
-Nézd én minden szót komolyan gondoltam reggel, és tényleg így érzek csak ..
-Csak mi Justin ?! - kiáltott fel, szemei megteltek könnyel. Gratulálok Bieber megint jól elbasztál mindent !
-Legalább hallgass végig. - néztem rá csillogó könyörgő szemekkel, de választ nem kaptam. Lucy megrázta a fejét, maj lehajtotta egy pillanatra.
-Nem Justin elég volt. - rázta a fejét. - Elegem van, én végeztem ! Amióta itt vagy csak szenvedek, és folyton agyalok, te pedig ahol csak tudsz átgázolsz rajtam, és .... Nem tudjak mit higgyek ! Amit reggel mondtál az ... - nem hagytam hogy befejezze félbe szakítottam.
-Igaz volt ! Minden kimondott szó ! Én ... Én én tényleg szeretlek ! - néztem gyönyörű tengerkék szemébe, ami könnyektől csillogott.
-De én ezt nem érzem ! - folyt végig az első könnycsepp hibátlan arcán, amit egyből le is töröltem. - Gondolkodtam, és az lesz a legjobb ha egy kevés időre Los Angelesbe megyek. - hogy mi ?!
-Lucy ne menj el ! - simítottam arcára.
-Justin, muszáj. Gondolkodnom kell ! - nézett mélyen szemembe. Nem válaszoltam, helyette ajkaim övéire illesztettem. Nem érdekelt ki lát és ki nem, esetleg hogy kapok egy oltári nagy pofont az utca kellős közepén, egyszerűen muszáj volt megcsókolnom. Nem akartam, hogy elmenjen, hogy itt hagyjon ! Azt hiszem igaza volt Robinnak. Beleszerettem. Lucy pár másodpercig hezitált, de visszacsókolt, mire elmosolyogtam magam. Egyik kezét mellkasomra, míg másikat tarkómra csúsztatta. Percekkel később levegőhiány miatt elszakadtam tőle. Arcát könnyek áztatták, amit próbált minél gyorsabban eltüntet. Tekintetét rám emelte, majd megrázta a fejét.
-Sajnálom ! - hangját alig lehetett hallani, szinte már - már csak tátogott. Karon ragadta barátnőjét, és még mielőtt bármit is mondhattam volna elszaladtak. Testem átjárta a düh, amit leginkább magam iránt éreztem. Mindent elszúrok. Mindent ! Idegesen trappoltam vissza a kávézóba. A közelben lévők tekintetét magamon éreztem,de jelenleg más problémám is adódott. Lehet, most látom utoljára Lucyt. Nem értem, miért nem tudok egyszer valamit jól csinálni ? Miért vagyok ilyen szerencsétlen ?! Beérve a Starbucks - ba, az asztalunk felé vettem az irányt.
-Robin, terepre ! - támaszkodtam meg az asztalon, szembe az előbb említett személlyel. Próbáltam minél gyorsabban lenyugodni, de erre kevés esélyt láttam,ugyanis ha arra gondoltam, hogy ma talán végérvényesen is  elveszítenem Lucyt állkapcsom megfeszült kezem ökölbe szorult.
-Justin ! -állt fel Chloe, és mellkasomra simított. - Most mi az ez egész , - nézett nagy szemekkel,de ez most kevésbé érdekelt. Zsebembe nyúltam és elővettem pár dollárt ami levágtam az asztalra, majd hasonmásommal együtt elhagytuk a helyet. Mivel az autóm a játszótérnél maradt így kénytelenek voltunk visszasétálni.
-Mi történt ?- tette fel a kérdést klónom, megtörve a köztünk lévő csendet.
-Semmi azon kívül, hogy mindent elbasztam, és lehet hogy ma látom utoljára. - markolásztam kulcsaim, és próbáltam nem tudomást venni a furcsa tekintetekről.
-Akkor meny utána ! - nézett rám ezzel is kifejezve hogy ő márpedig ezt nagyon is komolyan gondolta.
-Nem lehet ! - ráztam a fejem. Tyler ki fog nyuvasztani. És tudod  nagyon jól miért jöttem ide.
-Figyu ez most így jött ki becsúszik az ilyen. Mellesleg most semmi olyan dolog nincsen amibe tudnál segíteni. Tyler most csak a papírokat intézi. És eredetileg azért jöttél, hogy vigyázz Lucyre. az meg már más, a Tylernek is segítesz. most babycsősz vagy , tudod mi a feladatod. - nézett rám, majd átsietett a túloldalra. Ahhj, annyira utálom mikor igaza van ! Mindenesetre próbálok marasztalni Lucyt, ha pedig nem megy kénytelen vagyok utána menni. Los Angeles bármennyire is tűnik barátságosnak, nem az. sokkal sötétebb mint azt bárki is gondolná.
-Tesó, már zöld van menni kéne ! - hallottam meg egy hangot mögülem, ami most nem sokat segített. Megfordultam és egy tőlem pár évvel fiatalabb srác állt mögöttem, aki mikor meglátott szemei 3x nőttek.
-Nem vagyok színvak, és a fülem is elég is jó ... Tesó. - vigyorogtam rá gúnyosan, majd faképnél hagyva őt kocsimhoz siettem aminek Robin támaszkodott.
-Látom máris összehaverkodtatok.  vigyorodott el utalva az előbbi gyerekre.
-Kuss, inkább szállj be ! - pattantam be a volán mögé. Pár másodperccel később Robin is így tett. Beindítottam a motort, majd felverve a már csendesnek számító környéket hagytuk el a várost. Autóversenyzőket megszégyenítő gyorsasággal hajtottam végig a főúton ami a hétvégi élutáni órákba igen forgalmasnak számít, de nem igazán érdekelt ha elkapnak csupán az hogy minél hamarabb a terepen legyünk.
-Hány doboz töltény van a faházba ? - kérdeztem Robint aki hülyén nézett rám,szerintem csak annyit jött le neki, hogy tátogok.
-Bocs a motor hangja elnyom minden kis apró zajt. - vigyorgott.
-Nagyon vicces. - forgattam meg a szemem.-Hány doboz töltény van ? - tettem fel újra a kérdést , de most már jóval hangosabban mint az előbb.
-Nem rég töltötték, szóval sok. - bólintottam egyet, majd gyorsítani kezdtem. Fél órával később már a helyszínen voltunk. Leparkoltam a faház elé ami egy kisebb erdőbe helyezkedett el. Mivel a  környék nem egészen kihalt ezért el van kerítve a terület és ki van írva hogy magánterület plusz két Dobermann és egy éjjeli őr vigyáz a területre, mert ugye sose tudni, ha pedig lebukunk akkor nekünk annyi.
-Shadow, Cece ! - kiáltottam el magam mikor beértünk a faházba. Alig fél percen belül megjelent a két kutya, akik a lábunk között tekeregve koslattak utánunk. Leguggoltam a két kutyához, majd megsimogattam mind a kettőt.
-Minden oké volt ? - néztem a felváltva a két kutyára. Cece vakkantott, egyet jelezve igen. Komolyan úgy érzem Cece és Shadow értelmesebb mint némelyik ember.
-Tess. - dobta oda Robin az egyen dzsekit, és a kesztyűt amit fel is vettem. Nem tudom minek kell de ez valami szabály vagy mi. Megcsináltunk még pár fontosabb dolgot, majd mikor mindent elintéztünk kimentünk a gyakorló pályára. Már nagyon belejöttünk a lövöldözésbe, mikor az egyik lövés kicsit elcsúszott és nem úgy sikerült ahogy én azt terveztem, ugyanis Robin a földön kötött ki.

6.rész

-Hogy hogy megváltozott ilyen gyorsan a véleményed ? - néztem rá választ várva, de csak lehajtotta a fejét. Jellemző, ha valami olyat kérdezek, nem válaszol. Megráztam a fejem, majd megindultam kifelé a konyhából, a lépcső felé, de odáig már nem jutottam el.

-Úgy, hogy én is Szeretlek !

*Lucy szemszöge*

Megtorpantam. Egyszerűen nem tudtam mozdulni. Csak álltam ott mint egy hülye. Lefagytam. 

-Nézd ha szemét is voltam, azért volt, mert sose voltam jófiú. Mindig is elvárták a rosszat, amit megértek, hisz a maffiába nincs helye kedvességnek, és ez már teljesen 'belém épült'. Ne haragudj. És tényleg a munka miatt jöttem ide, az a csaj meg csak úgy jött. Tudod én is pasiból vagyok. Nem akarlak kihasználni, és egy éjszakára használni. És ha még csak egy kicsit is de képzeld magad az én helyzetembe. - mondta. Nem akartam elhinni amit mondott. Olyan ... hihetetlennek tűnt.  Bár megértem teljes mértékbe, de akkor is. - Az utolsó kapcsolatom nem volt valami fényes, nem tudok könnyen bízni, és ha megbántottalak akkor most bocsánatot kérek mindenért ! - oké ez sok egyszerre. De mégis csak meg kellene szólalnom, mert tényleg hülyének fog nézni. Bár attól tartok ezen már túl vagyok. Nyeltem egy nagyot, majd lassan megfordultam. Justin csillogó szemekkel nézett rám, várva válaszom. Nem igazán tudtam mit mondjak. Csak tátogtam mint egy hal.
-Öhm, nem igazán tudom mit mondjak. - simítottam kezem hajam alá, tarkómra. Justin csak megrázta a fejét.
-Semmi, megértem. - mosolyodott el halványan. - Kicsit gondolkozz el ezen az egészen, és utána is jó lesz a válasz ! - puszilt bele hajamba, majd felszaladt a lépcsőn. Most tényleg én érzem magam hülyén ? Igen Anderson te érzed maga hülyén ! - sikított a kicsi énem. Ilyenkor annyira szeretem, mikor emlékeztet mindenre. Erre vártam, hogy őszintén beszéljen velem, de most, hogy megtette szarul érzem magam. És igen igaza van. Maffiába nincs helye kedvességnek ami azt jelenti, hogy 0-24 - be a rossz fiút kell mutatni. Apa is ilyen, persze azért vannak kivételek akikkel normális. Mellesleg mégis csak a 'főnöke' lánya vagyok. És nekem ezt el kell fogadnom, nincs beleszólásom. Csak egy 19 éves lány vagyok, és nem hercegnő, hogy meg tudjam változtatni a dolgokat. El kell fogadnom. Ez van. Az élet néha szívás. Gondolkozásomból a csengő hangja zavart meg. Sóhajtottam egy nagyot, majd megindultam hogy ajtót nyissak.
-Szia Lucy. - mosolygott rám Justin klónja Robin.
-Szia, mi járatban ? - néztem rá kérdően, választ várva.
-Justinhoz jöttem. Itthon van ?
-Persze a szobájába, szerintem ! - álltam el az útból, hogy Robin be tudjon jönni miközben a lépcső felé mutogattam. - Menj fel nyugodtan ! - csuktam be az ajtót, majd arcomra erőltettem egy mosolyt. Robin is elmosolyogta magát, majd kezét tarkójára simította. Értettem a célzást. - Gyere ! - indultam el a lépcső felé nyomomba a barna hajú fiúval. Felmentünk az emeletre, majd megmutattam neki Justin szobáját, majd a sajátoméba mentem. A szekrényen heverő kulcsaim felkaptam, majd hajam egy fekete gumival lófarokba fogtam, és kiléptem a szobából. Lesiettem a lépcsőn, majd kiléptem a házból, és a garázsba mentem. Beszálltam kocsimba, majd kiálltam az útra, és elindultam egyenesen. Most két választásom van. 1, vagy itthon maradok, és minden nap 'szenvedek' egy olyan fiú miatt akit valószínűleg sosem fogok a barátomnak tudni vagy 2, egy kis időre Los Angeles utazok, hogy kikapcsolódjak, és tudjak egy kicsit nyugodtan gondolkodni. Nem tudom mit csináljak. Ha maradok akkor viszont megöl a tudat, hogy nem sokára valószínűleg elmegy, becsajozik közbe egy éjszakás kalandjai lesznek, viszont addig is vele vagyok, és jobban megismerhetjük egymást. Ha viszont elmegyek, akkor gyávának fog tartani,amiért elmenekülök a helyett, hogy megbeszélnénk a dolgokat. Lehet, mire visszajönnék már barátnője volna. Ahh, nem tudom mit tegyek !? Help !

*Justin szemszöge*

Már vagy két órája egy játszótéren vagyunk Robinnal, ülünk egy pad támláján, és beszélgetünk. Nem tudom mit kéne tennem. Még sose voltam ilyen bizonytalan ha csajokról volt szó, most viszont. Jelenleg azt se tudom hogy hívnak annyira össze vagyok zavarodva.

-Bro te totál beleestél a csajba ! - nézett rám vigyorogva Robin, majd szívott egyet a cigijéből. Megráztam a fejem, majd egy karikát fújva a füstből, válaszoltam.

-Selena után ? - néztem rá hülyén. - Még csak az hiányozna. - ráztam a fejem hevesen,miközben mutató ujjam felmutatva ingattam jobbra - balra. - Az lehetséges hogy kedvelem, na de hogy szerelmes legyek ! Ugyan már ! Pff, ezt te se gondolta komolyan. - néztem rá. Robin nem mondott semmit csak elkezdett röhögni. - Mi van ? 

-Tök tré, hogy így tagadod. Látni lehet rajtad, hogy szerelmes vagy ! - nyomta el cigijét. Még mielőtt bármit is mondhattam volna két szőkehajú csaj tipegtek oda. Az egyiknek vasalva volt a haja, míg a másik hullámosan hordta. Vasalt előttem, míg hullámos Robin előtt állt meg.

-Hali srácok.- mosolygott csábosan vasalt. - Én Chloe vagyok ő pedig a barátnőm Zoe - mutatott hullámosra - és arra gondoltunk, mit szólnátok, ha egy kicsit elmennénk valamerre?! - nézett felváltva hol rám hol pedig Robinra a vasalt, vagyis Chloe. Nem válaszoltam csak megrántottam a vállam, jelezve nekem mindegy. Robinra nézete, aki bólintott egy aprót. Nem mondtam, semmit csak kacsintottam egyet. Haverom elnevette magát, majd feltápászkodtunk a padról. A két szöszi ajkukba harapott, majd hátrább léptek. Hajamba túrtam majd a kezembe szorongatott fulcap-om a fejemre nyomtam, a kapucnimmal együtt.    Odaálltam Chloe mellé majd ráfogtam kezére. Hirtelen azt hittem, a csaj ott fog elájulni de szerencsére nem így lett. Összenéztünk Robinnal, majd egyszerre kezdtünk el nevetni.

*Lucy szemszöge*

Az idő már fél egy körül járhatott én pedig barátnőmmel mászkálok össze vissza. Tinynek sikerült felvidítania. A könnyeim szinte patakként folyik végig arcomon, kezem hasamon pihen, és próbálok nem valamelyik kukába kikötni, így barátnőmbe csimpaszkodva próbálom magam megtartani, de Des csak mondja a hülyeségét. Mikor  abbahagyta , megtöröltem a szemem, majd hangosan kifújtam a levegőt.
-Honnan jön ennyi hülyeség ? - néztem rá mellettem lépkedő barátnőmre, aki megrántotta a vállát.
-Jason nagyon lefárasztott. - rántott vállat lazán. Jason a kisöccse, akire vigyáznia kellett, de lepasszolta a mamájának.
-Áh értem. - bólogattam hevesen. - Starbucks ? - néztem kérdően Destinyre.
-Naná. - nevette el magát, ahogy én is. Elindultunk az előbb említett hely felé. Az út csupán 5 perc volt ugyanis a közli plázába voltunk, vettünk pár új dolgot. A Starbucks - hoz érve barátnőm hozta a formáját, ugyanis az ajtóba megbotlott, és majdnem hasra esett, amire persze néhányan odanéztek.
-Béna ! - nevettem el magam Destinyn.
-Jóvanmá'.- nevetett ő is, majd a pulthoz húzott. Leadtuk a rendelésünket, amit hamar megkaptunk. Kifizettem, majd mikor megfordultam megpillantottam Justin és Robint, két szőke lánnyal. A két fiú is felénk szegezte a tekintetét, csak úgy mint a két csajszi is. Amilyen gyorsan csak tudtam, barátnőm felé fordultam.
-Mehetünk ? - néztem rá kérdően.
-Gyere ! - nézett először is hátam mögé a két fiúra, majd elkapta a csuklóm és húzni kezdet kifelé. Ez életem legjobb napja !

Sziasztok, ez lett volna a 6.rész. Nem lett olyan hosszú mint az eddigiek, de következő ígérem sokkal hosszabb lesz ! :) A kövi rész 3 komi után jön ! :) Puszi,K.

5.rész

*Justin szemszöge*

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Nem tudom ki az aki korán reggel hív, de nagyon remélem, hogy nyomos oka van, hogy ilyenkor hív.

-Mi van ? - szóltam bele a készülékbe mérgesen,majd fejemre húztam a takarót.

-Felébresztettelek ? - szólt bele egy mély rekedtes hang. Még ha tudnám is hogy ki vagy.

-Ami azt illeti fel. - nyomtam el egy giga ásítást. - Mit akarsz ? - vettem magamon egy nagy lendületet,majd felültem, és hajamba túrtam.  

-Meg van a pénz és a lista ! - tért a lényegre Ryan. Amint felfogtam mit is mondott, szemeim szabályosan elnyíltak.

-Húsz perc. - nyomtam ki a telefont, majd kipattantam az ágyból, és a földön lévő ruháim kezdtem el magamra kapkodni. - Kelljél ! - ráztam meg a szöszit vállánál.

-Gyere vissza még egy kicsit. - nyitotta ki szemét,majd ásított egyet.

-Azt mondtam kelljél !- dobtam fejére pólóját. Belebújtam egy fehér trikóba, majd a cipőt kezdtem el felrángatni. 

-Most miért dobsz ki ? - vette fel az előbb említett ruhadarabot.

-Kis csillag mondtam. Egy éjszaka ! - zseléztem hajam,az egész alakos tükör előtt.

-Akkor miért mondtad, hogy akár több is ? - tárta ki karját. Megrántottam vállam. - Miért mondtad azt,hogy szeretsz ? - emelte fentebb hangját. Még egyszer utoljára beletúrtam hajamba, majd  megfordultam.

-Mondtam én sok mindent. - fújtam be magam, majd a sprayt az ágyra dobtam, mikor már nem kellett.

-Egy rohadt nagy seggfej vagy ! - túrt bele hajába. Elnevettem magam. Kész vicc. Egy éjszaka, ő is nagyon jól tudtam. Az meg megint más téma, ha ennyire beleélte magát. 

-Cica kaptál öt percet, hogy eltűnj innen különben a kis csinos pofikád át lesz rendezve ! - vettem ki pisztolyom a fiókból, majd trikóm alá rejtettem. A csaj akár egy torpedó, bújt bele ruháiba, és kicsivel több mint két perc alatt, már csak az ajtó csapódását lehetett hallani. Nyakamba akasztottam láncom, majd telefonom és kulcsaim kezembe vettem, majd kimentem a szobából, és le a lépcsőn. Bementem a konyhába, és próbáltam minél halkabban, csak hogy Lucy már fent volt. Telefonom kijelzőjére pillantottam ami szerint 6:06 volt. Hát az osonjunk halkan terv nem jött be ugyanis tekintetét rám kapta. A pultnak dőlt kezébe egy macis bögrét szorongatott.

-Szia. - mosolyodtam el halványan. Lucy nem szólt semmit, a bögre tartalmát kezdte el tanulmányozni. - Oké akkor most azt játsszuk, hogy nem szólsz hozzám ? - tettem fel a kérdést felhúzott szemöldökkel. A válasz az volt, hogy hátat fordított, a bögrét letette a pultra, és nézett maga elé. - Ezt egy igennek veszem. - simítottam tenyerem tarkómra. - Most tényleg ennyire berágtál ? - tettem fel a kérdést. És akkor a bonba kirobban.

-Ezt most komolyan kérdezed ? - fordult meg hirtelen. - Tudod kibaszott hülyén érzem magam ! - nevetett fel gúnyosan. - Mikor először láttalak azt hittem, hogy egy normális srác vagy de tudod kurva nagyot tévedtem. Megcsókolsz minden féle szépet mondasz, majd másnap közlöd velem, hogy csak a pia miatt tetted és mondtad azt amit. Közlöd velem, hogy csak egy éjszakára kellettem volna, hogy nem csajok miatt jöttél ide, hanem a munka miatt, nincs időd mással foglalkozni, erre beállítasz egy szőke cicával, és bele se merek gondolni mit csináltatok ti éjjel. - kiabált. Én csak pislogva néztem rá. - Aztán mikor megmentettél rájöttem valamire ! - tartott szünetet, én pedig kérdően néztem rá. - Még pedig arra, hogy melletted biztonságban érzem magad. Hogy ha nem vagy velem, hiányzol, és hogy szeretlek. - halkult el a végén. Most úgy éreztem magam mint akit fejbe vágtak, és nem fogja fel miért. - De tudod mit ? - nézett rám. - Felejtsd el ! Mindent ! Engem, és azt is amit mondtam ! - rázta a fejét, majd mellettem elviharozva felszaladt az emeletre. És akkor most már fel lehet ébredni. És mintha ezt most valaki hallotta is volna, megszólalt a telefonom. Meg se nézve a hívót fogadtam a hívást.

-Tesó 20 perc már duplán letelt, nekem meg mennem kellene ! - hallottam meg Ryan hangját a vonal túloldalán. 

-Megyek már. - indultam el az ajtó felé.

-Mint ahogy az előbb is, mi ? - nevetett fel.

-Vicces. - mondtam, majd kinyomtam. Beszálltam fehér Ferrarimba, majd megindultam a helyes úton, közben pedig gondolkodtam. Folyton Lucy szavai jártak a fejemben. Oké az odáig rendben van, hogy egy kurva nagy köcsög vagyok, na de az már gáz, ha ennyire nem vettem észre, hogy Lucy mit érez. Ezt muszáj lesz vele tisztáznom ! 

*Lucy szemszöge*

Próbáltam minél halkabban bemenni a gardróbomba, ami sikerült is, ugyanis Destiny nem ébredt fel. Előkotortam egy szettet majd felöltöztem. Átmentem a fürdőbe, majd megmostam az arcom és a fogam, majd tettem fel egy kis sminket, kifésültem a hajam, majd fújtam magamra egy kis parfümöt, majd kiléptem a helységből. Barátnőm már fent volt és az ágyon ülve nyomkodta a telefonját.
-Jó reggelt ! - köszöntöttem barátnőm, aki rám kapta a tekintetét.
-Neked is ! - mosolygott. - Hogy - hogy ilyen korán már fent vagy ? - pillantott az órára, ami szerint már 6:50 volt.
-Nem tudtam aludni. - ültem le mellé.
-Justin ? - tette le a készüléket az éjjeli szekrényre
-Igen. - bólintottam. - Már kora reggel összevesztem vele. - túrtam bele hajamba. - De nem téma. Hogy hogy már fent vagy ? - néztem rá kérdően.
-Telefonomra keltem. - rántott vállat. - Fél kilencre muszáj otthon lennem, mert vigyáznom kell az öcsémre. - forgatta meg a szemét.
-Szeretnél készülődni ? - mosolyogtam rá.
-Igen , jól lenne. - bólintott egyet.
-Adok egy szettet, gyere. - biccentettem a gardrób felé, majd keresgélni kezdtem, végül - közös megegyezéssel - egy csinos szettet adtam neki. - A fürdőben találsz mindent, nyugodtan használj bármit. - mosolyogtam Destinyre. Mosolyogva bólintott, majd bement a fürdőszobába. Addig lementem a konyhába összeütni valami reggelit, ami palacsinta lett. Húsz perc alatt készen is lettem vele. Megkentem három - három palacsintát nutellával, majd a pultra tettem a tányérokat. Éppen innit öntöttem mikor megjelent barátnőm.
-Micsoda illatok. - szimatolt a levegőbe, majd levágta magát az egyik székre.
-Remélem az íze is jó. - nevettem el magam, majd leültem barátnőmmel szembe.
-Ez nagyon jó lett. - nyelt le a falatot Tiny.
-Köszönöm, örülök ha ízlik. - mosolyogtam, majd kortyoltam egyet az üdítőmből. Reggeli közben jót beszélgettünk, közben megjelent Joe is (inas) vele is beszélgettünk. Az idő már negyed nyolc körül járt, így gyorsan elrámoltunk. Des összeszedte a ruhát, majd a táskájába hajtotta őket.
-Haza viszlek. - ajánlottam fel, de barátnőm hevesen rázni kezdte a fejé.
-Nem szükséges majd hívok egy taxit. - mosolygott, majd elővette a mobilját, és még mielőtt ellenkezni tudtam volna, már telefonált. Destiny nagyon makacs lány, akár csak én. Pár perc múlva visszajött majd táskáját vállára tette.
-Remélem megismételjük még. - ölelt meg. - Köszönöm a ruhákat ! Amint tudom, visszaadom. - nézett rám hálásan, mire én csak legyintettem egyet.
-Nem szükséges, tartsd meg ! - mosolyogtam rá. Des szeme felcsillant.
-Komolyan ? - kérdezte izgatottan. Én csak mosolyogva bólintottam. - Köszönöm szépen. - ugrott nyakamba, amit én egy nagy mosollyal díjaztam.
-Nincs mit köszönnöd. - toltam el magamtól. Ekkor dudálás ütött meg a fülem.
-Mennem kell. Hétfőn tali. - ölelt meg utoljára, majd sietősen elhagyta a konyhát. Sóhajtottam egyet, majd levágódtam az egyik székre. Joe felszívódott, így egyedül maradtam. Vagyis nem sokáig, ugyanis alig pár perccel később nyitódott az ajtó, és Justin sétált be a konyhába. Mikor megláttam felugrottam a székről, és az emelet felé indultam el csak, hogy elkapta a csuklóm.
-Beszélnünk kell !
-Szerintem meg nem ! - vágtam rá. - Elengednél ? - néztem le kezünkre,majd újra rá.
-Ha hajlandó vagy beszélni velem !  - komolyodott el. Megforgattam szemem, majd sóhajtottam egy nagyot, jelezve hajlandó vagyok beszélni vele.
-De ha lehet akkor gyorsan. - ültem le a kanapéra.
-Mi volt a reggeli jeleneted ? - tette fel az első kérdést. Ez tényleg ilyen hülye, vagy csak azt akarjam,hogy újra mondjam el neki ?
-Azt hittem egyértelműen fogalmaztam. - forgattam meg a szemem.
-Komolyan gondoltad ?
-Ellentétbe veled minden szót ! De ha csak ezt akartad mennék. - álltam fel.
-Vicces vagy. - grimaszolt, majd visszanyomott a kanapéra. - Tudom, hogy nem hinnéd el,ha azt mondanám, hogy én is. - simította kezét tarkójára.
-Nem lennél valami hihető. - álltam fel.
-Igen azt gondoltam. De csak arra kérlek, hogy kicsit próbáld megérteni az én helyzetem.
-Mit kellene megérteni a te helyzetedből ? -néztem rá, majd kitártam a karom. - Ja hát persze,igazad van. Meg van mindened, vannak barátaid, van egy húgod, van egy normális családod, téged szeretnek, mindenki odavan érted, bármit megkapsz amit akarsz. Tudom most jönne az, hogy ez nem igaz, csak mert piszkos ügyeid vannak, attól még jó életed van. És az enyém ? Anyám kiskoromban elhagyott minket, teljes szívéből utál, nincs testvérem, nincsenek barátaim csupán Destiny, mindenki egy elkényeztetett libának tart, csak mert megvan mindenem. Utálnak. Mindenki bánt csak mert rengetek pénzünk van. Téged szeretnek. Mondhatom van miért sajnálni téged. De tényleg ! - néztem az előttem álló fiút, aki lehajtotta a fejét.
-Nem mindig volt ilyen életem mint most !
-Eltudom képzelni előtt milyen lehetett.
-Biztos vagyok benne hogy nem olyan amilyenre gondolsz ! - emelte rám tekintetét, majd megnyalta ajkát. - Nem volt egy álom életem és most se az igazán.
-Az enyém mellett biztos.
- Nem igazán értem, mit tettem, hogy ilyen ellenséges vagy. - túrt hajába. - Most komolyan ennyire szarul esik, hogy nem sok időm van rád vagy mi ? - vigyorodott el. Hogy ez mennyire egoista.
-Ember neked kurva nagy az egód ! - forgattam meg a szemem. - Nem esik szarul ne aggódj ! - böktem ki flegmán. Ezt nem így akartam , de nagyon nem.
-A semmiért nem viselkednél úgy ahogy meg nem volna flegma. - utálom mikor igaza van.
-Mintha te annyira tudnál rólam mindent. - forgattam meg a szemem.
-Hidd el többet mint te azt hinnéd ! - motyogta, de nem volt elég halk, aminek örültem mert úgy tűnik titkol valamit.
-Ezt hogy érted ?  - néztem rá kérdően.
-Sehogy. - vakarta meg a tarkóját.
-Oké. - hagytam rá. Úgyse mondaná el erőltetni nem fogom. Legyen neki gyereknap. - Más valami ?
-Mióta érzed ? - tette fel a kérdést, mindenféle hülyeség nélkül.
-A csók óta. - hajtottam le a fejem, bár nem mintha ez számítana bármit is.
-Miért nem mondtad hamarabb ? - nézett rám kérdően, várva válaszom.
-Talán mert akkor elmondtad amit akartál, mellesleg alig vagy itthon, és a szöszi után nem hiszem,hittem volna hogy ez fog téged érdekelni. - fintorogtam el magam.
-Tudom, hogy sokan egy érzéketlen köcsögnek tartanak sokan, és gondolom te is de az még nem azt jelenti, hogy nem érdekelnek mások érzései.
-Eltudom képzelni. Gondolom a tegnapi csajnak is számított a véleménye.

-Az nem ugyan az ! - vágta rá. 

-És miért nem ? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, majd kezem csípőmre tettem.

-Mert ő csak egy éjszaka volt.

-Nekem is ezt mondtad !

-Az nem gondoltam komolyan !

-Nekem nagyon is úgy tűnt ! Egyébként miért nem ? Úgyis csak arra lennék jó nem ? 

-Nem ! - rázta a fejét.

-Hogy hogy megváltozott ilyen gyorsan a véleményed ? - néztem rá választ várva, de csak lehajtotta a fejét. Jellemző, ha valami olyat kérdezek, nem válaszol. Megráztam a fejem, majd megindultam kifelé a konyhából, a lépcső felé, de odáig már nem jutottam el.

-Úgy, hogy én is Szeretlek !

Mi legyen ?

Sziasztok, most még nem résszel jövök, hanem a véleményeteket szeretném kérni. Mégpedig ehhez -- > 

1. Justin bevallja a lánynak, hogy mit érez iránta, vagy még ne ? 

1. Mi legyen a fiatalokkal ? Justin és Lucy vesszen össze, és a lány menjen vissza Los Angelesbe, a fiú pedig utána, vagy titokba szökjön el a lány ? 

1. Justin ne vallja be Lucynek hogy mit érez iránta, helyette legyen igazi rossz fiú ( bunkó, ne érdekelje semmi se, minden nap más lányt vigyen haza ) ? 

A következő rész minimum 3 komment után jön ! 

Puszi, Ken.

4.rész

*Lucy szemszöge*

-Nagyon gázul nézel ki. - 'dicsért' meg barátnőm. Igen tudom, kössz hogy emlékeztetsz.

-Tudom. Alig aludtam valamit az éjjel. - túrtam bele hajamba. - És még az alapozó se segített sokat. - húztam el a szám, tükörképemmel szemezve. 

-Justin ? - tette fel a kérdést. Ennyire látszik ? 

-Justin. - bólintottam, majd táskám felkapva hagytuk el a mosdót. - Miért vagyok ilyen szerencsétlen ? - néztem Tinyre fancsali képpel. 

-Nem vagy szerencsétlen csak ... - kereste a megfelelő szavakat, de nem nagyon találta.

-Na látod. - húztam mosolyra ajkam. - Milyen órával kezdünk ? - tereltem el a témát, majd kérdően néztem barátnőmre, aki megvonta a vállát.
-Azt hiszem matek. - fintorodott el. Én is követtem példáját, ezzel kifejezve a tantárgy által érzett "szeretetet". Megráztam a fejem, majd elindultunk a terem felé. Köszöntünk az osztálynak, majd hátramentünk a helyünkre és leültünk. Megbeszéltük, hogy Tiny suli után átjön hozzánk, és beszélgetünk egy nagyot - mert amúgy még nem járt nálunk eddig - és csinálunk egy csajos napot, de előtte Tiny meglesi Justint, mert nagyon kíváncsi rá - még nem találkoztak. Amíg ezt kitárgyaltuk addig a tanár is bejött és elkezdődött az óra.

-El se hiszem, végre vége. - léptünk ki a suli ajtaján. Három dolgozatot írtunk, és dupla tesink volt, szóval eléggé elfáradtunk.
-Hulla vagyok. - túrt hossz hajába barátnőm, majd a literes üveg tartalmát magába nyomta.
-Igen, ismerős de majd felpörögsz ha hazaértünk. - kacsintottam rá. Körülbelül körülírtam Justin, hogyan is néz ki. Tudom, hogy Destinynek is tetszeni fog, azért is mondtam, hogy majd felpörög.
-Hahaha. - vigyorodott el barátnőm, majd beszálltunk a kocsimba és elindultunk hazafelé.
-Van egy ötletem, persze ha benne vagy. - néztem a mellettem ülő lányra egy pillanatra, majd tekintetem újra az útra szegeztem.
-Ha elmondod akkor igen benne. - nevetett fel.
-Mi lenne ha nálunk aludnál ? Holnap úgyis szombat van. Apáékat úgyse zavarná. Rendelnénk pizzát, hülyéskednénk, néznénk filmet a vetítőbe. - mondtam el az ötletem, de Desnek csupán egy szó jött le az egészből.
-Várj, nektek van egy saját vetítőtök ? - fordult felém.
-Könyvtár, edzőterem, vetítő, de majd meglátod. - mosolyogtam rá.
-Úr isten. - süppedt bele kényelmesen a bőrülésbe, majd táskáját ölébe helyezte. Én csak elnevettem magam, majd bekapcsoltam a zenét, leengedtem az ablakot. Destinyvel szinte egyszerre kezdtük el mi is mondani a szöveget, miközben ülő helyzetbe "bulizni" kezdtünk. Mondanom sem kell kaptunk egy pár furcsa pillantást, bár inkább az autót nézték, de nem nagyon érdekelt. Sokat hülyültünk a kocsiba is, olyan bulizhatnékom támadt, de ahogy elnézem Tinyt ő sincs másként. Aránylag hamar elrepült az utazási idő, így gyorsan hazaértünk. Kiszálltunk a kocsiból, amit lezártam majd elindultunk befelé. Tiny ajkai felvették az O alakot de nem igazán érdekelt, csak arra vágytam, hogy végre a konyhába legyünk és magamba toljak egy liter hideg vizet, így megragadtam bámészkodó barátnőm kezét, és a konyhába húztam.
-Apa, Justin ! - kiáltottam el magam, de nem érkezett válasz, szóval nincsenek itthon. Dobtam egy üzit apának, hogy Des itt alszik, majd inni kezdtem. - Gyere körbevezetlek ! - mondtam barátnőmnek, majd nagyjából megmutattam neki a házat.
Háromnegyed órába telt, ugyanis Des mindenhol megállt bámészkodni.
-Három szintes, fent vannak a szobák, fürdők, gardróbok, játékterem, a földszinten tudod és a legalsó szinten van a vetítő, táncterem, edző terem, könyvtár, boros pince, kettő kicsi amolyan tévés szoba, és egy lift. - baktattunk ki a vetítőből, majd végigmentünk a hosszú folyosón végül fel a legfelső szintre. - És ez itt a szobám. - nyitottam be az én kis birodalmamba. ( 4:10 - 4:43 videó ).
-Nem jutok szóhoz. Egy kastélyban laksz. Nagyon szerencsés vagy. Biztos egy vagyonba került. - mosolyodott el barátnőm.
-Csak $14,5 M volt. - nevettem el magam. - Ja és a kertben található egy nagy medence, valamint kerti bútorok, és egy vendégház ami 4 szobás dupla ágyas. Ott vannak az alkalmazottak. És egy 5 férőhelyes garázs- dőltem le az egyik  kanapéra, majd elnyúltam rajta. Des csak állt az ajtóba. - Nem ülsz le ? - néztem rá kérdően.
-Túl szép. - nevetett fel. Én csak megcsóváltam a fejem.
-Nem harap. Nyugi nem olyan nagy szám. - rántottam vállat. - Romboltam én már itt éppen eleget. - nevettem el magam. Barátnőm is így tett. Ekkor meghallottuk, hogy csapódik a bejárati ajtó.
-Lucy ! - hallottam meg Justint, ahogy nevem kiabálja.
-Mi van ? - ordítottam vissza, de választ már nem kaptam. Szóval lusta feljönni. Értem én. - Gyere. - biccentettem fejemmel a folyosó felé, majd szépen kényelmesen levánszorogtunk a lépcsőn, és bementünk a nappaliba. Justin a konyhapultnak dőlve nyomkodta a telefonját, de mikor meghallotta, hogy jövünk eltette.- Mi van ? - tettem fel az előbb elhangzott kérdést.
-Kellene valami fehér mappa, Tyler azt mondta hogy tudod melyik lesz az. - mondta, majd barátnőm felé fordult. - Szia. - köszönt neki. Destiny is kinyögött egy sziát, majd felém fordult amolyan *egykurvajóházbalakszegykurvasexypasival* fejjel, majd elvigyorogta magát. Én is elvigyorogtam magam, majd füléhez hajoltam.
-Látnád póló nélkül. - suttogtam, majd kislisszoltam a konyhából, és a dolgozó szoba felé vettem az irányt. Fehér mappa, fehér mappa, fehér ma .. áh megvagy ! Levettem a polcról, majd magam mögött bezártam az ajtót, és a konyha felé vettem az irányt. Kíváncsi voltam miért kell nekik a mappa így bele kukkantottam. Egy csomó átlátszó fólia volt benne, azokban pedig A/4 fehér lapok, rajta pedig nevek. Nem nagyon értettem mit is akar ez jelenteni, így lezártam a mappát és beléptem a konyhába. Justin és Des beszélgettek de mikor megláttak elhallgattak.
-Más valami ? - nyújtottam át az előttem álló fiúnak a kezemben lévő tárgyat, miközben kérdő pillantással néztem rá.
-Nem csak ez. - nyúlt volna a fehér tárgyért, csak hogy - egyik kezébe a telefonját, kulcsait, pénztárcáját szorongatta, míg a pulton egy bögre díszelgett amibe gondolom kávé volt - sikeresen felborította így az egész tartalma fehér pólóján landolt. - Francba. - vette el kezemből a mappát majd letette a pultra rá pedig a dolgait amiket eddig kitartóan szorongatott, majd sietősen elhagyta a helységet.
-Béna. - kiabáltam utána nevetve, amire egy fogd be, nem vicces volt a válasz, de hangjából hallani lehetett hogy ő is vigyorog. - Oh dehogy is nem. - gúnyolódtam. Mivel a földszinti fürdőbe ment így hallani lehetett ahogy megnyitotta a csapot. Barátnőm felé fordultam, aki fülig érő vigyorral nézett rám. - Ja mondtam már, hogy a mellettem lévő szóba az övé ? - vigyorogtam Destinyre aki megrázta a fejét. - De sajnos nem tudom idegesíteni, mert hangszigeteltek a szobák. - görbítettem lefelé ajkam.
-Hallottam ! - hallottuk meg Juss hangját a fürdőből.
-Ne hallgatóz, mossad a pólód. - kiabáltam. Hmm olyan jó így beszélgetni, de tényleg. 
-Már kész ! - zárta el a vizet, majd nem sokkal később ki is jött a fürdőből. Egy világos kék csőnadrág és egy fekete bakancs volt rajta és egy fekete - mint kiderült - izompólóba bújt bele, mikor visszatért közénk. Kezébe vette a pulton heverő cuccokat, majd a bögrét a mosogatóba tette, és felém fordult.
-Sehova ! - nézett rám komoly arckifejezéssel. - Egy max két óra és itthon vagyok, addig lehetőleg ne nagyon mászkálj el ! - nézett telefonja kijelzőjére.
-Csak nem féltesz ? - 'lepődtem meg'.
-Haha vicces. - forgatta meg szemét. - Maradsz, nem gúnyolódsz. - simított arcomra majd vigyorogva kacsintott egyet és otthagyott minket.
-Ez meg mi volt ? - nézett rám kérdően Destiny.
-Gőzöm sincs. - ráztam a fejem, majd a falon csüngő órára néztem. Hat óra, múlt hét perccel.- Mi lenne ha felmennénk lezuhanyoznánk rendelnénk pizzát, és néznénk valami filmet ? - néztem kérdően barátnőmre, aki bólintott egyet. - Akkor gyorsan rendelek pizzát, az úgyis még egy óra másfél ideér. - vettem ki zsebemből a készüléket, majd tárcsázni kezdem. Pár csörgés után fel is vették. Rendeltem négy sajtos-sonkás-kukoricás pizzát - gondoltam mindenkire - majd Destiny felé fordultam. - Egy óra és itt van. - terült szét arcomon egy hatalmas vigyor.
-Remélem hamar eltelik, mert már kezdek éhes lenni. - nevette el magát barátnőm. - De nincs semmi ruhám. - időbe jut eszedbe drágám - nevetett a kicsi Lucy.
-Semmi, majd adok . - mosolyogtam rá, majd biccentettem egyet a lépcső felé. Felsiettük rajta, majd bementünk a szobámba. Adtam Desnek egy rövid pizsit, ez új címkézett fehérneműt majd megmutattam neki a fürdőt.
-Itt vannak a tusfürdők, samponok, balzsam. - mutattam az egyik polcra. - Bármelyiket használhatod. - mosolyogtam Tinyre. Ő csak bólintott. - Itt vannak a krémek, testápolók ! - nyitottam ki az egyik szekrény ajtaját. - És ott a törülközők. - mutattam a fogasra.
-Köszönöm. - mosolyodott el. Bólintottam egyet, majd magára hagytam. Gardróbomba mentem, majd levettem a polcról az egyik kedvenc pizsim megfogtam a telefonom, majd átvonultam kettővel arrébb a fürdőszobába. A cuccokat letettem, majd megnyitottam a csapot. Amíg vártam, hogy tele legyen a kád addig, lehámoztam magamról ruháim, majd felkötöttem a hajam fejem búbjára. Levettem a karkötőm, nyakláncom, majd elzártam a csapot. Telefonomon beállítottam Rihanna - Te amo című számát, majd nyomtam a vízbe a kedvenc tusfürdőmből  és elkevertem kezemmel, majd beszálltam a jó meleg vízbe. Lecsúsztam nyakig, majd becsuktam a szemem és élveztem a jó meleg víz nyugtató hatását.

Fél órával később már pizsiben álltam a tükör előtt, és tettem el a testápolót. Hajam kifésültem, majd lófarokba kötött. Fújtam magamra egy kevéske parfümöt, majd kezembe vettem a telefonom, ékszereim és átbattyogtam a szobámba. Barátnőm abban a pillanatban jött ki a fürdőből, amikor én beléptem a szobába. Besétáltam a gardróbomba, majd az egyik szekrényhez mentem. Kihúztam a fiókját, majd a bézs színű kis ékszertartó 'párnára' helyeztem, a dolgokat és kimentem. Tinyre néztem, majd egyszerre szólaltunk meg.
-Gyors volt. - nevettünk fel.
-Csini pizsi. - bökött oldalba Destiny, és elnevette magát.
-Hé ez a kedvencem. - néztem rá durcásan. Ekkor meghallottuk a csengőt. - Kajaaa ! - kiáltottunk egyszerre,majd szaladni kezdtünk - útközbe felkaptam a pénztárcám - majd kinyitottam az ajtót. Barátnőm mögöttem állt. Egy igen fiatal srác állt az ajtóba, aki mikor meglátott minket elvigyorogta magát.
-Itt a pizza. - nyújtotta át a négy dobozt.
-Mennyi lesz ? - passzoltam le a finomságokat barátnőmnek, majd szétnyitottam a tárcám. A srác odapillantott,szemei elkerekedtek. Pedig csak 200$ volt benne.
-10$ lesz. - nézett rám. Kivettem 20$ majd átnyújtottam a futárnak.
-Tartsd meg. - mosolyogtam rá, majd válaszát meg se várva csuktam be az ajtót, és szaladtam be a konyhába. Barátnőm a pultnál ült és a pizzákkal szemezett. A két felsőt levettem, majd egymás mellé tettem. Felnyitottam a doboz tetejét, majd kivettem a műanyagot a pizzák közepéből, majd elővettem két üvegpoharat, és töltöttem Colat, majd barátnőm elé toltam az egyik dobozt + poharat, majd levágódtam mellé.
-Ez nagyon jó. - mondta két falat között. Én csak egyetértően bólogattam, majd kortyoltam egyet a cola -ból. Fél óra alatt elfogyasztottuk vacsinkat, majd kihajítottuk a dobozokat a kukába. Gyorsan elmostam a két poharat, mikor ajtócsapódásra lettünk figyelmesek. Nem sokkal később Justin jött be a konyhába egy szőke hajú csajjal az oldalán, összekulcsolt ujjakkal. Nyilván nm számított rá, hogy lent leszünk ugyanis meglepődött. De nem csak ő. Mind a négyen nagy szemekkel néztük a másikat. Destiny tekintete találkozott enyémmel. Nem mondtam,semmit csak elindultam kifelé a helységből ahogy hallottam barátnőm pedig utánam. Miért ? Miért vagyok ilyen szerencsétlen ? És jobb dumát is kitalálhatott volna annál, hogy CSAK a munka miatt jött ide. Ez most szarul esett. De úgy igazán.

3.rész

*Lucy szemszöge*

Mikor kiértünk leültünk a medence szélére. 

-Nézd. - vett egy mély levegőt. - Amit a múltkor mondtam azt nem teljesen úgy értettem. A pia beszélsz belőlem, és azt a csókot se úgy gondoltam. - vakarta meg kínosan a tarkóját. Nyeltem egy nagyot.

-Mindössze egy sört és két felest ittál. - néztem rá. Örülnék ha nem kifogásokat találna ki hanem akkor az igazat mondaná.

-Egy szóval se mondtam, hogy full részeg voltam ! - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

-Bocs. - forgattam meg a szemem. - És ezzel most azt akartad mondani, hogy .... - néztem rá kérdően. 

-Hogy felejtsük el. Nekem nem jelentett semmit. - bökte ki végül. Hogy őszinte legyek a sírás határán voltam. Rosszul esett, nem kicsit. Lehajtottam a fejem, nem akartam hogy lásson. - Én a munka miatt jöttem ide, nem pedig azért hogy csajokkal enyelegjek, meg barátnőt vadásszak ! Ez van. Mellesleg egy éjszaka lett volna az egész - rántott vállat hanyagul. Megtöröltem a szemem, majd felálltam és ránéztem. 

-Szóval ez van ? Tényleg ? És egy éjszaka ? Hogy lehetsz ennyire szemét ? - emeltem fel a hangom majd indultam el az ajtó felé, ott hagyva Justin. Eltoltam az üvegajtót, majd - véletlen - felborítva az egyik széket szaladtam fel a szobámba. Ajtót bevágva borultam az ágyamra. Ezt nem hiszem el. Csak egy éjszaka és helló. Akkor miért mondta azt amit ? Akkor miért hitegetett ?

 *Justin szemszöge*

Okéé ezt nem így terveztem. De most komolyan mit várt ? Hogy majd azt mondom, hogy  oké próba szerencse ?  Hahh, azt már nem. Lehet kicsit finomabban kellett volna fogalmaznom de ez van. Kicsit naív de hozzá kell szoknia, hogy nem minden úgy van ahogy azt a hercegnő szeretné. Mellesleg már az elején tisztáztam, hogy kedvességből nem fog sokat látni. Még nem ! Mellesleg Tyler sem arról híres. Akkor meg tőlem mit várt ? Na mindegy. Feltápászkodtam, majd bementem. Felállítottam a felborított széket, majd lepacsiztam Robinnal aki kiviharzott a házból. Hajamba túrtam, majd nekitámaszkodtam a pultnak, és meredtem a semmibe. 

*Lucy szemszöge*

Mikor kész lettem kezembe vettem a telefonom és kiléptem a szobámból, majd lementem a lépcsőn, és kisiettem a házból, és elindultam. Nem tudtam merre akarok, és fogok menni, csak mentem. Az idő nyolc óra felé járhatott így eléggé sötét volt már, de nem igazán érdekelt. Összébb húztam magamon a kabátom. Ekkor megszólalt a telefonom. Elővettem majd megnéztem a hívót. Kinyomtam. Azt hiszem Justin elmondta amit akart, akkor meg minek hívogat ? Komolyan kellett volna adni vele egy kis könyvet, amiből tudni lehet mikor mit érez. De tényleg. Na mindegy. A környék már kevésbé volt barátságos de most ez érdekelt legkevésbé. Lassan és halkan lépkedtem a hideg hűvös utcán, amikor három fiatal srác vetődött elém a semmiből.
-Cica azt hittem sose jössz. - indultak el felém. Megtorpantam. Szétnéztem, de egy árva lélek nem volt a közelbe. Nyeltem egy nagyot, majd rá néztem. - Igen hozzád beszélek. - kapta el karom majd berántott a két ház közé. Nem vagyok valami félős, de be kell valljam megijedtem, de nem mutattam ki.
-Elengednél ? Fáj ! - próbáltam kiszabadítani kezem, de nem ment.
-Kicsi szád összezárod, és kussba maradsz ! - súgta fülembe. Nem tudom ki ez, de kezdek beparázni. Szinte üvölt róla, hogy kerülje aki tudja. A két csatlósa pedig méterekkel arrébb voltak. Próbáltam ellökni magamtól, de nem ment erősen nyomott a falnak. - Eszedbe ne jusson ! - sziszegte. Egyik keze felfedező útra indult, míg másikkal ajkaim simogatta. Fejem ide oda kapkodtam, de őt ezt nem érdekelte. - Nyugszik ! - emelte fel a hangját. Mi vagyok én, kutya ? Nyugszik ? Köcsög ! 
-Helyedre ! - vágtam rá, majd kezeim vállára tettem és gyomorszájon térdeltem majd szaladni kezdtem. Persze a csicskái meg utánam. Nem voltam sokáig szabad ugyanis két erős kar fonódott derekam köré. Lábammal már csak a levegőbe kapálóztam.
-Segítség ! - kiabáltam.
-Kuss ribanc ! - tapasztotta óriási tenyerét számra, majd vinni kezdett. Féltem. Nagyon is.

*Justin szemszöge*

-Tessék ? - szorítottam vállammal fülemhez telefonom miközben egy lábon ugráltam és a cipőm rángattam fel. - Hol van most ?

Tel.hang : - Nem tudom !  De kérlek siess ! Matt azt mondta, hogy A domb felé ment. 

-Indulok ! - nyomtam ki a telefont, majd trikóm alá rejtettem fegyverem, és kisiettem a  házból. Beszálltam Ferrarim  - ba és elindultam. Nem mehetett messzire. Ez az egész az én hibám. Csak az enyém ! Ha valami baja esik akkor ... Na azt már nem ! Ekkor megpillantottam egy két nagydarab csávót, akik egy fiatal lányt hurcoltak. Tudtam, ki az. Kiugrottam a kocsiból, majd szaladni kezdtem utánuk. Ezek olyanok mint a villán. Te jó ég. Nem láttam senkit így a hangokból tájékozódtam. Sikítás. Nem jó jel. Rohanni kezdtem, végül megpillantottam Lucyt.
-Hé gyorsabban ha lehet. - támaszkodtam a falnak. Lucy szemei vörösek voltak, amit nem csodálok. Mikor meghallottak megfordultak. A lány nagy szemekkel nézett rám, gondolom nem értette miért mondtam. Fő a nyugalom, nem de ?
-Ember várd ki a sorod, gyorsan végzek vele ! - kacsintott felém.
-Remélem mert szűk a gatyám. - kacsintottam én is. Lucy arcán meglepődöttséget láttam. Fejemmel feltűnésmentesen biccentettem neki. Bólintott egy aprót.
-Cica, nyugalom hamar végzünk ! - közelített Lucy arca felé. Megköszörültem a torkom, de most már a Jason mögül. Igen közbe rájöttem, hogy nagyon is jól ismerjük egymást. Sajnos.
-Tényleg ekkora balfasz vagy ? - tettem fel a kérdést a csávónak, majd hátrarántottam ,amire nem számított így hanyatt esett. -Takarodjál a pincsijeiddel innen, amíg szépen mondom ! - kiabáltam rá. Feltápászkodott a földről, majd kezét ökölbe szorította, és ütni próbált, de elkaptam öklét. - Nem ajánlom ! - vigyorogtam el magam. Mivel Lucy előtt álltam, így éreztem, hogy kabátom alatt derekamnál trikómba markolt. - Most pedig tűnés ! - böktem állammal az út felé.
-Ki a fasz vagy te hogy megmondod , mit csináljak ? - mért végig.
-Azt hiszem nagyon jól ismerjük egymást. -  mosolyogtam rá gúnyosan.
-Bieber ? - kérdezte magától.
-Takarodjatok el innen, és többet ne lássalak meg itt ! Értve ?
-Mert mi lesz ha nem ? - vigyorodott el. Szeretek vigyort törölni szánalmas képekről, és azt hiszem ezt Jason is érezte, ugyanis nekiesett a falnak, és orrából ömleni kezdett a vér.
-Komoly kis testőreid vannak ! - böktem a két pasi felé, akik csak pislogtak nagyokat. - Szólj ha még nem világos amit mondtam. Viszket a tenyerem.
-Rohadj meg Bieber ! - köpött mellém, majd elindult.
-Hamarabb fogsz te ! - integettem utána vigyorral arcomon. Ez a kis dög nem tud felhúzni. Egy senki akivel volt egy közös ügyünk. nem kell komolyan venni, ártalmatlan. Vagyis nekem nem mer pofázni, ugyanis igen jól ismer. Kezem derekamhoz vezettem, majd ráfogtam Lucy kezére, és szembe fordultam vele.
-Minden oké, nem bántott ? - néztem rá aggódó tekintettel. Megrázta a fejét, jelezve nem, csak megijedt, nagyon is. - Sajnálom ! Gyere ! - fogtam rá kezére, majd sietősen az autó felé vettük az irányt. Beszálltunk majd elhajtottunk.

*Lucy szemszöge*

Mikor megláttam Justint egyből lenyugodtam. Nem tudom miért de mellette biztonságban érzem magam. Ez van. Tiny szerint kezdem megszeretni, de ez hülyeség. Hisz ő maga mondta, hogy a munka miatt jött ide. De ... az első pillanattól kezdte ha a közelembe van furcsa érzésem van, persze jó értelembe, és .... Azt hiszem beleszerettem !?