 | |
| Justin szemszöge |
-Menj utána ! - biccentett az ajtó felé. Bólintottam egy aprót, majd sietőse kifelé vettem az irányt. Az utcára érve fejem jobbra - balra fordítottam hátha kiszúrom,ami hamar hamar meg is lett. Mint egy hülye rohanni kezdtem, így szerencsére utolértem.
-Lucy állj meg ! - kaptam el kezét, majd elé "varázsoltam magam".
-Mit akarsz ? Hmm ? Menj vissza a csajokhoz engem pedig hagyj elmenni ! - emelte fel hangját, mire az utcán lévők - akik hallottak - mind odanéztek.
-Nézd nem az volt amire gondolsz ! - nyeltem egy nagyot, majd vettem egy mély levegőt. - A nevükön kívül semmit nem tudok róluk, Robinnal beszélgettünk mikor odajöttek és ...
-Nem vagyok a magyarázkodásra kíváncsi ! - szakított félbe. - Utálom ha hülyének néznek, és átvernek ! Ha te is csak kihasználni akarsz akkor feleslegesen futod a köröket, megspórolhatnád magadnak az energiát !
-Nézd én minden szót komolyan gondoltam reggel, és tényleg így érzek csak ..
-Csak mi Justin ?! - kiáltott fel, szemei megteltek könnyel. Gratulálok Bieber megint jól elbasztál mindent !
-Legalább hallgass végig. - néztem rá csillogó könyörgő szemekkel, de választ nem kaptam. Lucy megrázta a fejét, maj lehajtotta egy pillanatra.
-Nem Justin elég volt. - rázta a fejét. - Elegem van, én végeztem ! Amióta itt vagy csak szenvedek, és folyton agyalok, te pedig ahol csak tudsz átgázolsz rajtam, és .... Nem tudjak mit higgyek ! Amit reggel mondtál az ... - nem hagytam hogy befejezze félbe szakítottam.
-Igaz volt ! Minden kimondott szó ! Én ... Én én tényleg szeretlek ! - néztem gyönyörű tengerkék szemébe, ami könnyektől csillogott.
-De én ezt nem érzem ! - folyt végig az első könnycsepp hibátlan arcán, amit egyből le is töröltem. - Gondolkodtam, és az lesz a legjobb ha egy kevés időre Los Angelesbe megyek. - hogy mi ?!
-Lucy ne menj el ! - simítottam arcára.
-Justin, muszáj. Gondolkodnom kell ! - nézett mélyen szemembe. Nem válaszoltam, helyette ajkaim övéire illesztettem. Nem érdekelt ki lát és ki nem, esetleg hogy kapok egy oltári nagy pofont az utca kellős közepén, egyszerűen muszáj volt megcsókolnom. Nem akartam, hogy elmenjen, hogy itt hagyjon ! Azt hiszem igaza volt Robinnak. Beleszerettem. Lucy pár másodpercig hezitált, de visszacsókolt, mire elmosolyogtam magam. Egyik kezét mellkasomra, míg másikat tarkómra csúsztatta. Percekkel később levegőhiány miatt elszakadtam tőle. Arcát könnyek áztatták, amit próbált minél gyorsabban eltüntet. Tekintetét rám emelte, majd megrázta a fejét.
-Sajnálom ! - hangját alig lehetett hallani, szinte már - már csak tátogott. Karon ragadta barátnőjét, és még mielőtt bármit is mondhattam volna elszaladtak. Testem átjárta a düh, amit leginkább magam iránt éreztem. Mindent elszúrok. Mindent ! Idegesen trappoltam vissza a kávézóba. A közelben lévők tekintetét magamon éreztem,de jelenleg más problémám is adódott. Lehet, most látom utoljára Lucyt. Nem értem, miért nem tudok egyszer valamit jól csinálni ? Miért vagyok ilyen szerencsétlen ?! Beérve a Starbucks - ba, az asztalunk felé vettem az irányt.
-Robin, terepre ! - támaszkodtam meg az asztalon, szembe az előbb említett személlyel. Próbáltam minél gyorsabban lenyugodni, de erre kevés esélyt láttam,ugyanis ha arra gondoltam, hogy ma talán végérvényesen is elveszítenem Lucyt állkapcsom megfeszült kezem ökölbe szorult.
-Justin ! -állt fel Chloe, és mellkasomra simított. - Most mi az ez egész , - nézett nagy szemekkel,de ez most kevésbé érdekelt. Zsebembe nyúltam és elővettem pár dollárt ami levágtam az asztalra, majd hasonmásommal együtt elhagytuk a helyet. Mivel az autóm a játszótérnél maradt így kénytelenek voltunk visszasétálni.
-Mi történt ?- tette fel a kérdést klónom, megtörve a köztünk lévő csendet.
-Semmi azon kívül, hogy mindent elbasztam, és lehet hogy ma látom utoljára. - markolásztam kulcsaim, és próbáltam nem tudomást venni a furcsa tekintetekről.
-Akkor meny utána ! - nézett rám ezzel is kifejezve hogy ő márpedig ezt nagyon is komolyan gondolta.
-Nem lehet ! - ráztam a fejem. Tyler ki fog nyuvasztani. És tudod nagyon jól miért jöttem ide.
-Figyu ez most így jött ki becsúszik az ilyen. Mellesleg most semmi olyan dolog nincsen amibe tudnál segíteni. Tyler most csak a papírokat intézi. És eredetileg azért jöttél, hogy vigyázz Lucyre. az meg már más, a Tylernek is segítesz. most babycsősz vagy , tudod mi a feladatod. - nézett rám, majd átsietett a túloldalra. Ahhj, annyira utálom mikor igaza van ! Mindenesetre próbálok marasztalni Lucyt, ha pedig nem megy kénytelen vagyok utána menni. Los Angeles bármennyire is tűnik barátságosnak, nem az. sokkal sötétebb mint azt bárki is gondolná.
-Tesó, már zöld van menni kéne ! - hallottam meg egy hangot mögülem, ami most nem sokat segített. Megfordultam és egy tőlem pár évvel fiatalabb srác állt mögöttem, aki mikor meglátott szemei 3x nőttek.
-Nem vagyok színvak, és a fülem is elég is jó ... Tesó. - vigyorogtam rá gúnyosan, majd faképnél hagyva őt kocsimhoz siettem aminek Robin támaszkodott.
-Látom máris összehaverkodtatok. vigyorodott el utalva az előbbi gyerekre.
-Kuss, inkább szállj be ! - pattantam be a volán mögé. Pár másodperccel később Robin is így tett. Beindítottam a motort, majd felverve a már csendesnek számító környéket hagytuk el a várost. Autóversenyzőket megszégyenítő gyorsasággal hajtottam végig a főúton ami a hétvégi élutáni órákba igen forgalmasnak számít, de nem igazán érdekelt ha elkapnak csupán az hogy minél hamarabb a terepen legyünk.
-Hány doboz töltény van a faházba ? - kérdeztem Robint aki hülyén nézett rám,szerintem csak annyit jött le neki, hogy tátogok.
-Bocs a motor hangja elnyom minden kis apró zajt. - vigyorgott.
-Nagyon vicces. - forgattam meg a szemem.-Hány doboz töltény van ? - tettem fel újra a kérdést , de most már jóval hangosabban mint az előbb.
-Nem rég töltötték, szóval sok. - bólintottam egyet, majd gyorsítani kezdtem. Fél órával később már a helyszínen voltunk. Leparkoltam a faház elé ami egy kisebb erdőbe helyezkedett el. Mivel a környék nem egészen kihalt ezért el van kerítve a terület és ki van írva hogy magánterület plusz két Dobermann és egy éjjeli őr vigyáz a területre, mert ugye sose tudni, ha pedig lebukunk akkor nekünk annyi.
-Shadow, Cece ! - kiáltottam el magam mikor beértünk a faházba. Alig fél percen belül megjelent a két kutya, akik a lábunk között tekeregve koslattak utánunk. Leguggoltam a két kutyához, majd megsimogattam mind a kettőt.
-Minden oké volt ? - néztem a felváltva a két kutyára. Cece vakkantott, egyet jelezve igen. Komolyan úgy érzem Cece és Shadow értelmesebb mint némelyik ember.
-Tess. - dobta oda Robin az egyen dzsekit, és a kesztyűt amit fel is vettem. Nem tudom minek kell de ez valami szabály vagy mi. Megcsináltunk még pár fontosabb dolgot, majd mikor mindent elintéztünk kimentünk a gyakorló pályára. Már nagyon belejöttünk a lövöldözésbe, mikor az egyik lövés kicsit elcsúszott és nem úgy sikerült ahogy én azt terveztem, ugyanis Robin a földön kötött ki.
-Lucy állj meg ! - kaptam el kezét, majd elé "varázsoltam magam".
-Mit akarsz ? Hmm ? Menj vissza a csajokhoz engem pedig hagyj elmenni ! - emelte fel hangját, mire az utcán lévők - akik hallottak - mind odanéztek.
-Nézd nem az volt amire gondolsz ! - nyeltem egy nagyot, majd vettem egy mély levegőt. - A nevükön kívül semmit nem tudok róluk, Robinnal beszélgettünk mikor odajöttek és ...
-Nem vagyok a magyarázkodásra kíváncsi ! - szakított félbe. - Utálom ha hülyének néznek, és átvernek ! Ha te is csak kihasználni akarsz akkor feleslegesen futod a köröket, megspórolhatnád magadnak az energiát !
-Nézd én minden szót komolyan gondoltam reggel, és tényleg így érzek csak ..
-Csak mi Justin ?! - kiáltott fel, szemei megteltek könnyel. Gratulálok Bieber megint jól elbasztál mindent !
-Legalább hallgass végig. - néztem rá csillogó könyörgő szemekkel, de választ nem kaptam. Lucy megrázta a fejét, maj lehajtotta egy pillanatra.
-Nem Justin elég volt. - rázta a fejét. - Elegem van, én végeztem ! Amióta itt vagy csak szenvedek, és folyton agyalok, te pedig ahol csak tudsz átgázolsz rajtam, és .... Nem tudjak mit higgyek ! Amit reggel mondtál az ... - nem hagytam hogy befejezze félbe szakítottam.
-Igaz volt ! Minden kimondott szó ! Én ... Én én tényleg szeretlek ! - néztem gyönyörű tengerkék szemébe, ami könnyektől csillogott.
-De én ezt nem érzem ! - folyt végig az első könnycsepp hibátlan arcán, amit egyből le is töröltem. - Gondolkodtam, és az lesz a legjobb ha egy kevés időre Los Angelesbe megyek. - hogy mi ?!
-Lucy ne menj el ! - simítottam arcára.
-Justin, muszáj. Gondolkodnom kell ! - nézett mélyen szemembe. Nem válaszoltam, helyette ajkaim övéire illesztettem. Nem érdekelt ki lát és ki nem, esetleg hogy kapok egy oltári nagy pofont az utca kellős közepén, egyszerűen muszáj volt megcsókolnom. Nem akartam, hogy elmenjen, hogy itt hagyjon ! Azt hiszem igaza volt Robinnak. Beleszerettem. Lucy pár másodpercig hezitált, de visszacsókolt, mire elmosolyogtam magam. Egyik kezét mellkasomra, míg másikat tarkómra csúsztatta. Percekkel később levegőhiány miatt elszakadtam tőle. Arcát könnyek áztatták, amit próbált minél gyorsabban eltüntet. Tekintetét rám emelte, majd megrázta a fejét.
-Sajnálom ! - hangját alig lehetett hallani, szinte már - már csak tátogott. Karon ragadta barátnőjét, és még mielőtt bármit is mondhattam volna elszaladtak. Testem átjárta a düh, amit leginkább magam iránt éreztem. Mindent elszúrok. Mindent ! Idegesen trappoltam vissza a kávézóba. A közelben lévők tekintetét magamon éreztem,de jelenleg más problémám is adódott. Lehet, most látom utoljára Lucyt. Nem értem, miért nem tudok egyszer valamit jól csinálni ? Miért vagyok ilyen szerencsétlen ?! Beérve a Starbucks - ba, az asztalunk felé vettem az irányt.
-Robin, terepre ! - támaszkodtam meg az asztalon, szembe az előbb említett személlyel. Próbáltam minél gyorsabban lenyugodni, de erre kevés esélyt láttam,ugyanis ha arra gondoltam, hogy ma talán végérvényesen is elveszítenem Lucyt állkapcsom megfeszült kezem ökölbe szorult.
-Justin ! -állt fel Chloe, és mellkasomra simított. - Most mi az ez egész , - nézett nagy szemekkel,de ez most kevésbé érdekelt. Zsebembe nyúltam és elővettem pár dollárt ami levágtam az asztalra, majd hasonmásommal együtt elhagytuk a helyet. Mivel az autóm a játszótérnél maradt így kénytelenek voltunk visszasétálni.
-Mi történt ?- tette fel a kérdést klónom, megtörve a köztünk lévő csendet.
-Semmi azon kívül, hogy mindent elbasztam, és lehet hogy ma látom utoljára. - markolásztam kulcsaim, és próbáltam nem tudomást venni a furcsa tekintetekről.
-Akkor meny utána ! - nézett rám ezzel is kifejezve hogy ő márpedig ezt nagyon is komolyan gondolta.
-Nem lehet ! - ráztam a fejem. Tyler ki fog nyuvasztani. És tudod nagyon jól miért jöttem ide.
-Figyu ez most így jött ki becsúszik az ilyen. Mellesleg most semmi olyan dolog nincsen amibe tudnál segíteni. Tyler most csak a papírokat intézi. És eredetileg azért jöttél, hogy vigyázz Lucyre. az meg már más, a Tylernek is segítesz. most babycsősz vagy , tudod mi a feladatod. - nézett rám, majd átsietett a túloldalra. Ahhj, annyira utálom mikor igaza van ! Mindenesetre próbálok marasztalni Lucyt, ha pedig nem megy kénytelen vagyok utána menni. Los Angeles bármennyire is tűnik barátságosnak, nem az. sokkal sötétebb mint azt bárki is gondolná.
-Tesó, már zöld van menni kéne ! - hallottam meg egy hangot mögülem, ami most nem sokat segített. Megfordultam és egy tőlem pár évvel fiatalabb srác állt mögöttem, aki mikor meglátott szemei 3x nőttek.
-Nem vagyok színvak, és a fülem is elég is jó ... Tesó. - vigyorogtam rá gúnyosan, majd faképnél hagyva őt kocsimhoz siettem aminek Robin támaszkodott.
-Látom máris összehaverkodtatok. vigyorodott el utalva az előbbi gyerekre.
-Kuss, inkább szállj be ! - pattantam be a volán mögé. Pár másodperccel később Robin is így tett. Beindítottam a motort, majd felverve a már csendesnek számító környéket hagytuk el a várost. Autóversenyzőket megszégyenítő gyorsasággal hajtottam végig a főúton ami a hétvégi élutáni órákba igen forgalmasnak számít, de nem igazán érdekelt ha elkapnak csupán az hogy minél hamarabb a terepen legyünk.
-Hány doboz töltény van a faházba ? - kérdeztem Robint aki hülyén nézett rám,szerintem csak annyit jött le neki, hogy tátogok.
-Bocs a motor hangja elnyom minden kis apró zajt. - vigyorgott.
-Nagyon vicces. - forgattam meg a szemem.-Hány doboz töltény van ? - tettem fel újra a kérdést , de most már jóval hangosabban mint az előbb.
-Nem rég töltötték, szóval sok. - bólintottam egyet, majd gyorsítani kezdtem. Fél órával később már a helyszínen voltunk. Leparkoltam a faház elé ami egy kisebb erdőbe helyezkedett el. Mivel a környék nem egészen kihalt ezért el van kerítve a terület és ki van írva hogy magánterület plusz két Dobermann és egy éjjeli őr vigyáz a területre, mert ugye sose tudni, ha pedig lebukunk akkor nekünk annyi.
-Shadow, Cece ! - kiáltottam el magam mikor beértünk a faházba. Alig fél percen belül megjelent a két kutya, akik a lábunk között tekeregve koslattak utánunk. Leguggoltam a két kutyához, majd megsimogattam mind a kettőt.
-Minden oké volt ? - néztem a felváltva a két kutyára. Cece vakkantott, egyet jelezve igen. Komolyan úgy érzem Cece és Shadow értelmesebb mint némelyik ember.
-Tess. - dobta oda Robin az egyen dzsekit, és a kesztyűt amit fel is vettem. Nem tudom minek kell de ez valami szabály vagy mi. Megcsináltunk még pár fontosabb dolgot, majd mikor mindent elintéztünk kimentünk a gyakorló pályára. Már nagyon belejöttünk a lövöldözésbe, mikor az egyik lövés kicsit elcsúszott és nem úgy sikerült ahogy én azt terveztem, ugyanis Robin a földön kötött ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése