6.rész

-Hogy hogy megváltozott ilyen gyorsan a véleményed ? - néztem rá választ várva, de csak lehajtotta a fejét. Jellemző, ha valami olyat kérdezek, nem válaszol. Megráztam a fejem, majd megindultam kifelé a konyhából, a lépcső felé, de odáig már nem jutottam el.

-Úgy, hogy én is Szeretlek !

*Lucy szemszöge*

Megtorpantam. Egyszerűen nem tudtam mozdulni. Csak álltam ott mint egy hülye. Lefagytam. 

-Nézd ha szemét is voltam, azért volt, mert sose voltam jófiú. Mindig is elvárták a rosszat, amit megértek, hisz a maffiába nincs helye kedvességnek, és ez már teljesen 'belém épült'. Ne haragudj. És tényleg a munka miatt jöttem ide, az a csaj meg csak úgy jött. Tudod én is pasiból vagyok. Nem akarlak kihasználni, és egy éjszakára használni. És ha még csak egy kicsit is de képzeld magad az én helyzetembe. - mondta. Nem akartam elhinni amit mondott. Olyan ... hihetetlennek tűnt.  Bár megértem teljes mértékbe, de akkor is. - Az utolsó kapcsolatom nem volt valami fényes, nem tudok könnyen bízni, és ha megbántottalak akkor most bocsánatot kérek mindenért ! - oké ez sok egyszerre. De mégis csak meg kellene szólalnom, mert tényleg hülyének fog nézni. Bár attól tartok ezen már túl vagyok. Nyeltem egy nagyot, majd lassan megfordultam. Justin csillogó szemekkel nézett rám, várva válaszom. Nem igazán tudtam mit mondjak. Csak tátogtam mint egy hal.
-Öhm, nem igazán tudom mit mondjak. - simítottam kezem hajam alá, tarkómra. Justin csak megrázta a fejét.
-Semmi, megértem. - mosolyodott el halványan. - Kicsit gondolkozz el ezen az egészen, és utána is jó lesz a válasz ! - puszilt bele hajamba, majd felszaladt a lépcsőn. Most tényleg én érzem magam hülyén ? Igen Anderson te érzed maga hülyén ! - sikított a kicsi énem. Ilyenkor annyira szeretem, mikor emlékeztet mindenre. Erre vártam, hogy őszintén beszéljen velem, de most, hogy megtette szarul érzem magam. És igen igaza van. Maffiába nincs helye kedvességnek ami azt jelenti, hogy 0-24 - be a rossz fiút kell mutatni. Apa is ilyen, persze azért vannak kivételek akikkel normális. Mellesleg mégis csak a 'főnöke' lánya vagyok. És nekem ezt el kell fogadnom, nincs beleszólásom. Csak egy 19 éves lány vagyok, és nem hercegnő, hogy meg tudjam változtatni a dolgokat. El kell fogadnom. Ez van. Az élet néha szívás. Gondolkozásomból a csengő hangja zavart meg. Sóhajtottam egy nagyot, majd megindultam hogy ajtót nyissak.
-Szia Lucy. - mosolygott rám Justin klónja Robin.
-Szia, mi járatban ? - néztem rá kérdően, választ várva.
-Justinhoz jöttem. Itthon van ?
-Persze a szobájába, szerintem ! - álltam el az útból, hogy Robin be tudjon jönni miközben a lépcső felé mutogattam. - Menj fel nyugodtan ! - csuktam be az ajtót, majd arcomra erőltettem egy mosolyt. Robin is elmosolyogta magát, majd kezét tarkójára simította. Értettem a célzást. - Gyere ! - indultam el a lépcső felé nyomomba a barna hajú fiúval. Felmentünk az emeletre, majd megmutattam neki Justin szobáját, majd a sajátoméba mentem. A szekrényen heverő kulcsaim felkaptam, majd hajam egy fekete gumival lófarokba fogtam, és kiléptem a szobából. Lesiettem a lépcsőn, majd kiléptem a házból, és a garázsba mentem. Beszálltam kocsimba, majd kiálltam az útra, és elindultam egyenesen. Most két választásom van. 1, vagy itthon maradok, és minden nap 'szenvedek' egy olyan fiú miatt akit valószínűleg sosem fogok a barátomnak tudni vagy 2, egy kis időre Los Angeles utazok, hogy kikapcsolódjak, és tudjak egy kicsit nyugodtan gondolkodni. Nem tudom mit csináljak. Ha maradok akkor viszont megöl a tudat, hogy nem sokára valószínűleg elmegy, becsajozik közbe egy éjszakás kalandjai lesznek, viszont addig is vele vagyok, és jobban megismerhetjük egymást. Ha viszont elmegyek, akkor gyávának fog tartani,amiért elmenekülök a helyett, hogy megbeszélnénk a dolgokat. Lehet, mire visszajönnék már barátnője volna. Ahh, nem tudom mit tegyek !? Help !

*Justin szemszöge*

Már vagy két órája egy játszótéren vagyunk Robinnal, ülünk egy pad támláján, és beszélgetünk. Nem tudom mit kéne tennem. Még sose voltam ilyen bizonytalan ha csajokról volt szó, most viszont. Jelenleg azt se tudom hogy hívnak annyira össze vagyok zavarodva.

-Bro te totál beleestél a csajba ! - nézett rám vigyorogva Robin, majd szívott egyet a cigijéből. Megráztam a fejem, majd egy karikát fújva a füstből, válaszoltam.

-Selena után ? - néztem rá hülyén. - Még csak az hiányozna. - ráztam a fejem hevesen,miközben mutató ujjam felmutatva ingattam jobbra - balra. - Az lehetséges hogy kedvelem, na de hogy szerelmes legyek ! Ugyan már ! Pff, ezt te se gondolta komolyan. - néztem rá. Robin nem mondott semmit csak elkezdett röhögni. - Mi van ? 

-Tök tré, hogy így tagadod. Látni lehet rajtad, hogy szerelmes vagy ! - nyomta el cigijét. Még mielőtt bármit is mondhattam volna két szőkehajú csaj tipegtek oda. Az egyiknek vasalva volt a haja, míg a másik hullámosan hordta. Vasalt előttem, míg hullámos Robin előtt állt meg.

-Hali srácok.- mosolygott csábosan vasalt. - Én Chloe vagyok ő pedig a barátnőm Zoe - mutatott hullámosra - és arra gondoltunk, mit szólnátok, ha egy kicsit elmennénk valamerre?! - nézett felváltva hol rám hol pedig Robinra a vasalt, vagyis Chloe. Nem válaszoltam csak megrántottam a vállam, jelezve nekem mindegy. Robinra nézete, aki bólintott egy aprót. Nem mondtam, semmit csak kacsintottam egyet. Haverom elnevette magát, majd feltápászkodtunk a padról. A két szöszi ajkukba harapott, majd hátrább léptek. Hajamba túrtam majd a kezembe szorongatott fulcap-om a fejemre nyomtam, a kapucnimmal együtt.    Odaálltam Chloe mellé majd ráfogtam kezére. Hirtelen azt hittem, a csaj ott fog elájulni de szerencsére nem így lett. Összenéztünk Robinnal, majd egyszerre kezdtünk el nevetni.

*Lucy szemszöge*

Az idő már fél egy körül járhatott én pedig barátnőmmel mászkálok össze vissza. Tinynek sikerült felvidítania. A könnyeim szinte patakként folyik végig arcomon, kezem hasamon pihen, és próbálok nem valamelyik kukába kikötni, így barátnőmbe csimpaszkodva próbálom magam megtartani, de Des csak mondja a hülyeségét. Mikor  abbahagyta , megtöröltem a szemem, majd hangosan kifújtam a levegőt.
-Honnan jön ennyi hülyeség ? - néztem rá mellettem lépkedő barátnőmre, aki megrántotta a vállát.
-Jason nagyon lefárasztott. - rántott vállat lazán. Jason a kisöccse, akire vigyáznia kellett, de lepasszolta a mamájának.
-Áh értem. - bólogattam hevesen. - Starbucks ? - néztem kérdően Destinyre.
-Naná. - nevette el magát, ahogy én is. Elindultunk az előbb említett hely felé. Az út csupán 5 perc volt ugyanis a közli plázába voltunk, vettünk pár új dolgot. A Starbucks - hoz érve barátnőm hozta a formáját, ugyanis az ajtóba megbotlott, és majdnem hasra esett, amire persze néhányan odanéztek.
-Béna ! - nevettem el magam Destinyn.
-Jóvanmá'.- nevetett ő is, majd a pulthoz húzott. Leadtuk a rendelésünket, amit hamar megkaptunk. Kifizettem, majd mikor megfordultam megpillantottam Justin és Robint, két szőke lánnyal. A két fiú is felénk szegezte a tekintetét, csak úgy mint a két csajszi is. Amilyen gyorsan csak tudtam, barátnőm felé fordultam.
-Mehetünk ? - néztem rá kérdően.
-Gyere ! - nézett először is hátam mögé a két fiúra, majd elkapta a csuklóm és húzni kezdet kifelé. Ez életem legjobb napja !

Sziasztok, ez lett volna a 6.rész. Nem lett olyan hosszú mint az eddigiek, de következő ígérem sokkal hosszabb lesz ! :) A kövi rész 3 komi után jön ! :) Puszi,K.