5.rész

*Justin szemszöge*

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Nem tudom ki az aki korán reggel hív, de nagyon remélem, hogy nyomos oka van, hogy ilyenkor hív.

-Mi van ? - szóltam bele a készülékbe mérgesen,majd fejemre húztam a takarót.

-Felébresztettelek ? - szólt bele egy mély rekedtes hang. Még ha tudnám is hogy ki vagy.

-Ami azt illeti fel. - nyomtam el egy giga ásítást. - Mit akarsz ? - vettem magamon egy nagy lendületet,majd felültem, és hajamba túrtam.  

-Meg van a pénz és a lista ! - tért a lényegre Ryan. Amint felfogtam mit is mondott, szemeim szabályosan elnyíltak.

-Húsz perc. - nyomtam ki a telefont, majd kipattantam az ágyból, és a földön lévő ruháim kezdtem el magamra kapkodni. - Kelljél ! - ráztam meg a szöszit vállánál.

-Gyere vissza még egy kicsit. - nyitotta ki szemét,majd ásított egyet.

-Azt mondtam kelljél !- dobtam fejére pólóját. Belebújtam egy fehér trikóba, majd a cipőt kezdtem el felrángatni. 

-Most miért dobsz ki ? - vette fel az előbb említett ruhadarabot.

-Kis csillag mondtam. Egy éjszaka ! - zseléztem hajam,az egész alakos tükör előtt.

-Akkor miért mondtad, hogy akár több is ? - tárta ki karját. Megrántottam vállam. - Miért mondtad azt,hogy szeretsz ? - emelte fentebb hangját. Még egyszer utoljára beletúrtam hajamba, majd  megfordultam.

-Mondtam én sok mindent. - fújtam be magam, majd a sprayt az ágyra dobtam, mikor már nem kellett.

-Egy rohadt nagy seggfej vagy ! - túrt bele hajába. Elnevettem magam. Kész vicc. Egy éjszaka, ő is nagyon jól tudtam. Az meg megint más téma, ha ennyire beleélte magát. 

-Cica kaptál öt percet, hogy eltűnj innen különben a kis csinos pofikád át lesz rendezve ! - vettem ki pisztolyom a fiókból, majd trikóm alá rejtettem. A csaj akár egy torpedó, bújt bele ruháiba, és kicsivel több mint két perc alatt, már csak az ajtó csapódását lehetett hallani. Nyakamba akasztottam láncom, majd telefonom és kulcsaim kezembe vettem, majd kimentem a szobából, és le a lépcsőn. Bementem a konyhába, és próbáltam minél halkabban, csak hogy Lucy már fent volt. Telefonom kijelzőjére pillantottam ami szerint 6:06 volt. Hát az osonjunk halkan terv nem jött be ugyanis tekintetét rám kapta. A pultnak dőlt kezébe egy macis bögrét szorongatott.

-Szia. - mosolyodtam el halványan. Lucy nem szólt semmit, a bögre tartalmát kezdte el tanulmányozni. - Oké akkor most azt játsszuk, hogy nem szólsz hozzám ? - tettem fel a kérdést felhúzott szemöldökkel. A válasz az volt, hogy hátat fordított, a bögrét letette a pultra, és nézett maga elé. - Ezt egy igennek veszem. - simítottam tenyerem tarkómra. - Most tényleg ennyire berágtál ? - tettem fel a kérdést. És akkor a bonba kirobban.

-Ezt most komolyan kérdezed ? - fordult meg hirtelen. - Tudod kibaszott hülyén érzem magam ! - nevetett fel gúnyosan. - Mikor először láttalak azt hittem, hogy egy normális srác vagy de tudod kurva nagyot tévedtem. Megcsókolsz minden féle szépet mondasz, majd másnap közlöd velem, hogy csak a pia miatt tetted és mondtad azt amit. Közlöd velem, hogy csak egy éjszakára kellettem volna, hogy nem csajok miatt jöttél ide, hanem a munka miatt, nincs időd mással foglalkozni, erre beállítasz egy szőke cicával, és bele se merek gondolni mit csináltatok ti éjjel. - kiabált. Én csak pislogva néztem rá. - Aztán mikor megmentettél rájöttem valamire ! - tartott szünetet, én pedig kérdően néztem rá. - Még pedig arra, hogy melletted biztonságban érzem magad. Hogy ha nem vagy velem, hiányzol, és hogy szeretlek. - halkult el a végén. Most úgy éreztem magam mint akit fejbe vágtak, és nem fogja fel miért. - De tudod mit ? - nézett rám. - Felejtsd el ! Mindent ! Engem, és azt is amit mondtam ! - rázta a fejét, majd mellettem elviharozva felszaladt az emeletre. És akkor most már fel lehet ébredni. És mintha ezt most valaki hallotta is volna, megszólalt a telefonom. Meg se nézve a hívót fogadtam a hívást.

-Tesó 20 perc már duplán letelt, nekem meg mennem kellene ! - hallottam meg Ryan hangját a vonal túloldalán. 

-Megyek már. - indultam el az ajtó felé.

-Mint ahogy az előbb is, mi ? - nevetett fel.

-Vicces. - mondtam, majd kinyomtam. Beszálltam fehér Ferrarimba, majd megindultam a helyes úton, közben pedig gondolkodtam. Folyton Lucy szavai jártak a fejemben. Oké az odáig rendben van, hogy egy kurva nagy köcsög vagyok, na de az már gáz, ha ennyire nem vettem észre, hogy Lucy mit érez. Ezt muszáj lesz vele tisztáznom ! 

*Lucy szemszöge*

Próbáltam minél halkabban bemenni a gardróbomba, ami sikerült is, ugyanis Destiny nem ébredt fel. Előkotortam egy szettet majd felöltöztem. Átmentem a fürdőbe, majd megmostam az arcom és a fogam, majd tettem fel egy kis sminket, kifésültem a hajam, majd fújtam magamra egy kis parfümöt, majd kiléptem a helységből. Barátnőm már fent volt és az ágyon ülve nyomkodta a telefonját.
-Jó reggelt ! - köszöntöttem barátnőm, aki rám kapta a tekintetét.
-Neked is ! - mosolygott. - Hogy - hogy ilyen korán már fent vagy ? - pillantott az órára, ami szerint már 6:50 volt.
-Nem tudtam aludni. - ültem le mellé.
-Justin ? - tette le a készüléket az éjjeli szekrényre
-Igen. - bólintottam. - Már kora reggel összevesztem vele. - túrtam bele hajamba. - De nem téma. Hogy hogy már fent vagy ? - néztem rá kérdően.
-Telefonomra keltem. - rántott vállat. - Fél kilencre muszáj otthon lennem, mert vigyáznom kell az öcsémre. - forgatta meg a szemét.
-Szeretnél készülődni ? - mosolyogtam rá.
-Igen , jól lenne. - bólintott egyet.
-Adok egy szettet, gyere. - biccentettem a gardrób felé, majd keresgélni kezdtem, végül - közös megegyezéssel - egy csinos szettet adtam neki. - A fürdőben találsz mindent, nyugodtan használj bármit. - mosolyogtam Destinyre. Mosolyogva bólintott, majd bement a fürdőszobába. Addig lementem a konyhába összeütni valami reggelit, ami palacsinta lett. Húsz perc alatt készen is lettem vele. Megkentem három - három palacsintát nutellával, majd a pultra tettem a tányérokat. Éppen innit öntöttem mikor megjelent barátnőm.
-Micsoda illatok. - szimatolt a levegőbe, majd levágta magát az egyik székre.
-Remélem az íze is jó. - nevettem el magam, majd leültem barátnőmmel szembe.
-Ez nagyon jó lett. - nyelt le a falatot Tiny.
-Köszönöm, örülök ha ízlik. - mosolyogtam, majd kortyoltam egyet az üdítőmből. Reggeli közben jót beszélgettünk, közben megjelent Joe is (inas) vele is beszélgettünk. Az idő már negyed nyolc körül járt, így gyorsan elrámoltunk. Des összeszedte a ruhát, majd a táskájába hajtotta őket.
-Haza viszlek. - ajánlottam fel, de barátnőm hevesen rázni kezdte a fejé.
-Nem szükséges majd hívok egy taxit. - mosolygott, majd elővette a mobilját, és még mielőtt ellenkezni tudtam volna, már telefonált. Destiny nagyon makacs lány, akár csak én. Pár perc múlva visszajött majd táskáját vállára tette.
-Remélem megismételjük még. - ölelt meg. - Köszönöm a ruhákat ! Amint tudom, visszaadom. - nézett rám hálásan, mire én csak legyintettem egyet.
-Nem szükséges, tartsd meg ! - mosolyogtam rá. Des szeme felcsillant.
-Komolyan ? - kérdezte izgatottan. Én csak mosolyogva bólintottam. - Köszönöm szépen. - ugrott nyakamba, amit én egy nagy mosollyal díjaztam.
-Nincs mit köszönnöd. - toltam el magamtól. Ekkor dudálás ütött meg a fülem.
-Mennem kell. Hétfőn tali. - ölelt meg utoljára, majd sietősen elhagyta a konyhát. Sóhajtottam egyet, majd levágódtam az egyik székre. Joe felszívódott, így egyedül maradtam. Vagyis nem sokáig, ugyanis alig pár perccel később nyitódott az ajtó, és Justin sétált be a konyhába. Mikor megláttam felugrottam a székről, és az emelet felé indultam el csak, hogy elkapta a csuklóm.
-Beszélnünk kell !
-Szerintem meg nem ! - vágtam rá. - Elengednél ? - néztem le kezünkre,majd újra rá.
-Ha hajlandó vagy beszélni velem !  - komolyodott el. Megforgattam szemem, majd sóhajtottam egy nagyot, jelezve hajlandó vagyok beszélni vele.
-De ha lehet akkor gyorsan. - ültem le a kanapéra.
-Mi volt a reggeli jeleneted ? - tette fel az első kérdést. Ez tényleg ilyen hülye, vagy csak azt akarjam,hogy újra mondjam el neki ?
-Azt hittem egyértelműen fogalmaztam. - forgattam meg a szemem.
-Komolyan gondoltad ?
-Ellentétbe veled minden szót ! De ha csak ezt akartad mennék. - álltam fel.
-Vicces vagy. - grimaszolt, majd visszanyomott a kanapéra. - Tudom, hogy nem hinnéd el,ha azt mondanám, hogy én is. - simította kezét tarkójára.
-Nem lennél valami hihető. - álltam fel.
-Igen azt gondoltam. De csak arra kérlek, hogy kicsit próbáld megérteni az én helyzetem.
-Mit kellene megérteni a te helyzetedből ? -néztem rá, majd kitártam a karom. - Ja hát persze,igazad van. Meg van mindened, vannak barátaid, van egy húgod, van egy normális családod, téged szeretnek, mindenki odavan érted, bármit megkapsz amit akarsz. Tudom most jönne az, hogy ez nem igaz, csak mert piszkos ügyeid vannak, attól még jó életed van. És az enyém ? Anyám kiskoromban elhagyott minket, teljes szívéből utál, nincs testvérem, nincsenek barátaim csupán Destiny, mindenki egy elkényeztetett libának tart, csak mert megvan mindenem. Utálnak. Mindenki bánt csak mert rengetek pénzünk van. Téged szeretnek. Mondhatom van miért sajnálni téged. De tényleg ! - néztem az előttem álló fiút, aki lehajtotta a fejét.
-Nem mindig volt ilyen életem mint most !
-Eltudom képzelni előtt milyen lehetett.
-Biztos vagyok benne hogy nem olyan amilyenre gondolsz ! - emelte rám tekintetét, majd megnyalta ajkát. - Nem volt egy álom életem és most se az igazán.
-Az enyém mellett biztos.
- Nem igazán értem, mit tettem, hogy ilyen ellenséges vagy. - túrt hajába. - Most komolyan ennyire szarul esik, hogy nem sok időm van rád vagy mi ? - vigyorodott el. Hogy ez mennyire egoista.
-Ember neked kurva nagy az egód ! - forgattam meg a szemem. - Nem esik szarul ne aggódj ! - böktem ki flegmán. Ezt nem így akartam , de nagyon nem.
-A semmiért nem viselkednél úgy ahogy meg nem volna flegma. - utálom mikor igaza van.
-Mintha te annyira tudnál rólam mindent. - forgattam meg a szemem.
-Hidd el többet mint te azt hinnéd ! - motyogta, de nem volt elég halk, aminek örültem mert úgy tűnik titkol valamit.
-Ezt hogy érted ?  - néztem rá kérdően.
-Sehogy. - vakarta meg a tarkóját.
-Oké. - hagytam rá. Úgyse mondaná el erőltetni nem fogom. Legyen neki gyereknap. - Más valami ?
-Mióta érzed ? - tette fel a kérdést, mindenféle hülyeség nélkül.
-A csók óta. - hajtottam le a fejem, bár nem mintha ez számítana bármit is.
-Miért nem mondtad hamarabb ? - nézett rám kérdően, várva válaszom.
-Talán mert akkor elmondtad amit akartál, mellesleg alig vagy itthon, és a szöszi után nem hiszem,hittem volna hogy ez fog téged érdekelni. - fintorogtam el magam.
-Tudom, hogy sokan egy érzéketlen köcsögnek tartanak sokan, és gondolom te is de az még nem azt jelenti, hogy nem érdekelnek mások érzései.
-Eltudom képzelni. Gondolom a tegnapi csajnak is számított a véleménye.

-Az nem ugyan az ! - vágta rá. 

-És miért nem ? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, majd kezem csípőmre tettem.

-Mert ő csak egy éjszaka volt.

-Nekem is ezt mondtad !

-Az nem gondoltam komolyan !

-Nekem nagyon is úgy tűnt ! Egyébként miért nem ? Úgyis csak arra lennék jó nem ? 

-Nem ! - rázta a fejét.

-Hogy hogy megváltozott ilyen gyorsan a véleményed ? - néztem rá választ várva, de csak lehajtotta a fejét. Jellemző, ha valami olyat kérdezek, nem válaszol. Megráztam a fejem, majd megindultam kifelé a konyhából, a lépcső felé, de odáig már nem jutottam el.

-Úgy, hogy én is Szeretlek !